Apor József (Budapest, 1883 – Saõ Paulo, 1956)
Apor Józsefné sz. Auer Irma (Miskolc, 1890 – Saõ Paulo, 1982)
Apor József építőmérnök, építőmester volt. A Magyar Államvasutaknál (Ung. Staatseisenbahnen) dolgozott, majd saját építési vállalkozást indított, számos modern épület kivitelezője volt Budapesten.
A házaspár Auer Irma cionista kapcsolatainak köszönhetően 1944 nyarán a Kasztner vonattal hagyta el Magyarországot, miután Apor építőanyag lerakata egy bombatámadás következtében megsemmisült. Először Bergen-Belsenbe, innen 1944. december végén Svájcba kerültek, ahonnan egészségi állapotukra, illetve anyagi helyzetükre hivatkozva nem tértek vissza Magyarországra, bár lányuk és Apor Irma idős édesanyja Budapesten maradt. Kezdetben menekülttáborban laktak (Hotel Esplanade, Caux; Engelberg), itt Irma súlyos betegsége miatt nem maradhattak, 1946 nyarától panziókban laktak. A hatvanas éveiben járó Apor József Svájcban, bár új szakmát is tanult, csak alkalmi munkákat talált, ezekből és segélyekből, a Verband Schweizerischer Jüdischer Flüchtlingshilfe, illetve külföldön élő családtagok támogatásából éltek. A kínálkozó lehetőségek, egy svájci öregek otthona, illetve fiuk, István új hazája, Brazília közül ez utóbbit választották, 1951-ben kivándoroltak. Az idős házaspár nem bírta a brazíliai klímát, így pár hónap elteltével megpróbáltak visszatérni Svájcba, de erre már nem volt lehetőség. Életük végéig Brazíliában éltek, ahol Apor József ismét szakmájában dolgozhatott.
Két gyermekük Magda és István.
Apor István (Budapest, 1917 – Saõ Paulo, ?) az 1930-as években hagyta el Magyarországot. Csehországban majd Palesztinában tanult vegyészetet, innen 1946-ban vándorolt ki Brazíliába, ahol mérnökként dolgozott.
Apor Magda (Miskolc, 1910 – Budapest, 1998). Londonban kereskedelmi tanfolyamot végzett, majd Budapesten német-angol-művészettörténet szakon tanult. 1932-től állt kapcsolatban a kommunista mozgalommal. 1944-ben hamis papírokkal vett részt az üldözöttek segítésében. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd az MDP tagja volt. 1949-ben mint osztályidegent kizárták, részben polgári életmódja, részben külföldi rokonsága miatt. Egyetemi tanulmányait 1948–1953 között fejezte be, történelemből, angolból és németből tanári oklevelet szerzett. 1951-től az MTA TTI-ben dolgozott, 1954-ben elbocsátották. 1955-től általános iskolában tanított, majd 1957-ben a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalathoz került. 1990-től az Alma utcai izraelita szeretetotthonban élt.
Első férje (1934) Weiner Zoltán szűcsmester és szőrmekereskedő (Győr, 1904 – Budapest, 1962), a háború előtt önálló iparosként dolgozott. 1944-ben a Nemzetközi Vöröskereszt A-szekciójában működött, gyermekotthonok létesítésével, gyermekek elhelyezésével foglalkozott. „Részt vettem a hamis schutzpass és hamispapír gyártási akciókba.” – írta önéletrajzában. 1945 után szőrmeipari vállalatoknál dolgozott.
Apor Magda és Weiner Zoltán gyermekeiket 1956-ban Angliába küldték, ők maguk azonban Magyarországon maradtak, amit Weiner Zoltán betegségével, illetve anyagi okokkal magyaráztak. Lányuk Angliában alapított családot, fiuk Belgiumban telepedett le.
A család levelezésének töredékét Budapest Főváros Levéltára őrzi. A levelekből a család tagjainak látszólag sikeres egyéni sorsa mögött kirajzolódik a család a zsidó származás, illetve a 20. század történelme által meghatározott, de alapvetően mégis egyéni döntések által irányított tragikus sorsa –a négy generáció egymástól elszakítva, a világ különböző pontjain, éveken, évtizedeken keresztül csak levélben kapcsolatot tartva, testi-lelki betegségektől, lelkiismeret-furdalástól gyötörten, a menni vagy maradni dilemmájával küzdve élt. A levelezésben csak egy-egy utalást találunk a háborúra és az üldözésekre, az átélteket hallgatás övezi.
Galéria
Családi képek
Épületek
Iratok az emigrációból
Családi nyaralás Itáliában, 1913.
Apor József és felesége gyermekük, Apor Magda kezét fogják
HU BFL XIV.186
Az Apor-házaspár Svájcban.
Engelberg, 1946.
HU BFL XIV.186
Davos, 1949.
HU BFL XIV.186
Fiukkal, Apor Istvánnal.
Svájc, 1946.
HU BFL XIV.186
São Paulo, 1954.
HU BFL XIV.186
"Vasbeton vázas villa a lejtő ucca sarkán"
Apor József a Bauhaus egyik magyar mestere, Molnár Farkas számos épületének volt kivitelezője.
Tér és Forma folyóirat, 1932.
A II. Bajvívó utca 8. alatti ház 1942-ben épült fel, Apor József az egyik tulajdonos és az épület kivitelezője volt. A családi vállalkozásban épített házban a családtagoknak is fenntartottak egy-egy lakást. Apor József az éppen elkészült ház fotóját egy álláskereső levélhez mellékelte Svájcban, 1948-ban.
„Mennyit verejtékezett az én jó fiam, amíg felépült. Mily kevés ideig örülhetett szép kis lakásunknak.”
Auer Lajosné, Auer Irma édesanyjának feljegyzése, 1956 körül
A terv forrása: HU BFL XV 17 d.329
Az újsághirdetés a Magyar Nemzet 1940. április 28-án megjelent számából származik
A fénykép forrása: Archiv für Zeitgeschichte, IB-VSJF-Archiv A-236 Apor
Képeslap, Luzern, 1946.08.04.
„Drága nagyanya, Pisti [István Apor] holnap, hétfőn megy tovább Franciaországba, itt vagyunk búcsúestébe és mindenkire gondolunk. Millió csók Józsitól
Drága jó anyukám, bár együtt lehetnénk itt mindnyájan! Ez a levegő volna Magdusnak való! Mit írjak még? Hogy a válás végtelen nehéz?! Millió csók Irmus.
Drága Nagyanyukám, hat hét elrepült, mint egy gyönyörű álom és ez itt most együtt az utolsó esténk Sweizban. A válás nem könnyű ugyan, de reményekkel teli – és a viszontlátásig is millió csók, Pista.”
Képeslap, Kriens, 1947.07.21.
Apor Józsefné édesanyjának. A házaspár ekkor a kriensi Hotel Central manzárdjában lakott.
HU BFL XIV.186
Apor Józsefné lányának, Apor Magdának. Kriens, 1947. 07. 29.
„Luzern ismeretlen, csodás részein bolyongtam. ½ 3 tájban itt a főpostán befejeztem egy lapot Goldsteinnénak, amiben Apa az újságokat köszönte, feladtam. És hol voltam azután? Talán jobb lenne, ha nem írnám meg. A Flora moziban a „Le Chemin de Buchenwald” „Der Weg nach Buchenwald” megy „Sklaven der Erde”. – Itt voltam 3– 5-ig. Emlékezem és gondolkozom és …… Megyek Drágám. Talán lesz levél otthon.”
HU BFL XIV.186
A házaspár Vitznauban, a képen látható Villa Eden manzárdjában lakott ekkor (1951).
„Napjaink a gyerekeinkre, unokáinkra, jó Anyámra, családunkra való gondolásban nagy csendben telnek, a reményben, hogy viszontlátjuk egymást.”
HU BFL XIV.186
Levél, Apor Irma édesanyjának és lányának, 1950.04.03.
„Drága Magdusom – emlékezzél vissza – mindig hangsúlyoztam – soha nem más vágy vezetett Palesztinához – mint – Pista [István Apor]. Más lapra tartozik, hogy az üldözött zsidókkal éreztem és mint más népnek – otthont, hazát kívántam a zsidó népnek.” (2. p.)
„Drágáim, bárhol is élnénk – bármelyik nagy városában Schweiznak – a legnagyobb kulturhelyeken – a legszebb helyeken – mindenütt oly magányosak lennénk, mint ebben a valóban nagyon parányi Vitznauban. – Mindenütt csak úgy tudunk létezni, hogy nagyon magányosan, kettesben, ügyelve a rappnira éldegélünk. Sajnos nagyon – nagyon sokat gondolkodom a jövőn – mi volna a helyes. […] Apa bár nagyon agilis – fogalmam sincs arról fiatal munkaerők között megállná-e a helyét otthon. Semmi nevén nevezendő fix jövedelmünk nincs – még a lakásunk sem tudom, hogy visszakapható-e. … Vannak olyanok, akik értelmét látják, hogy Altersheimbe menjenek – még ha gyerekük is van. Én képtelen lennék egyedül itt élni […] még ha a legszebb helyen gondtalanul élhetnék is. Davosban mondták ismerőseink egyik gyerekünknek sem szabad gondolni – nem szabad arra gondolni, hogy lemondjunk az itteni szerény, de „gondtalan” megélhetésről. – Lehet, hogy igazuk van.” (5. p.)
HU BFL XIV.186
A Gyarmat utcai családi lakóház homlokzati terve
HU BFL XV.17.d.329
A Verband Schweizerischer Jüdischer Flüchtlingshilfen kérdőíve, amelyet Apor József Svájcba érkezése után töltött ki.
Archiv für Zeitgeschichte, IB-VSJF-Archiv A-236 Apor
A Verband Schweizerischer Jüdischer Flüchtlingshilfen kérdőíve, amelyet Apor Irma Svájcba érkezése után töltött ki.
Archiv für Zeitgeschichte, IB-VSJF-Archiv A-236 Apor
Francia nyelvű távirat, tájékoztatás a magyarországi rokonok sorsáról.
„Mi négyen nagymama Apor és Weiner család mind jól vagyunk Bródy család majdnem mindenki jól van Bajvívó és Szépvölgyi út érintetlen. Címzett: Apor Hotel Esplanade Caux Montreux”
1945. 10. 10.
Archiv für Zeitgeschichte, IB-VSJF-Archiv A-236 Apor
Az Apor házaspár néhány Brazíliában töltött hónap után vissza akart térni Svájcba. Apor József levele a VSJF-hez, 1952.02.17.
Az Apor házaspár néhány Brazíliában töltött hónap után vissza kívánt térni Svájcba. Apor Irma nehezen viselte a klímát; Apor József egy építészirodában kezdett dolgozni, de nehézséget okozott, hogy csak kicsit tudott portugálul, és az is aggasztotta, hogy meddig lesz majd képes dolgozni. Svájci tartózkodási engedélyük és vízumuk ekkor még érvényes volt. Svájcba, Vevey-be szerettek volna utazni Londonban élő bátyja támogatásával, ezért fordult levélben a VSJF-hez.
Archiv für Zeitgeschichte, IB-VSJF-Archiv A-236 Apor
A Szövetségi Igazságügyi és Rendőrségi Osztály levele Apor Józsefhez, 1952.03.11.
A svájci hatóságok meglepődtek Apor József kérésén. Aporéknak tudniuk kellett, hogy Brazíliában kezdetben nehézségekkel kell majd szembenézniük, a svájcinál rosszabb körülmények közé kerülhetnek. Az utóbbi években sok menekült vándorolt ki Brazíliába, eddig nem érkezett panasz az elviselhetetlen klímára. Idővel Aporék is hozzászokhatnak. A visszatérés azért is érthetetlen lenne, mert Apor József munkát talált Brazíliában, ez Svájcban nem sikerült. Azt javasolják nekik, hogy ne becsüljék túl a nehézségeket, és egy jobb jövő reményében maradjanak Brazíliában. Ha mégis a visszautazás mellett döntenek, a svájci hatóságok ehhez nem tudnak anyagi támogatást nyújtani.
Archiv für Zeitgeschichte, IB-VSJF-Archiv A-236 Apor
Levél a Szövetségi Igazságügyi és Rendőrségi Osztályához, 1952.05.27.
„Igaza van: sok ezer emigráns érkezik Brazíliába, és a fiatal és erős bevándorlók nagy része idővel fel tudja építeni egzisztenciáját.
Mi azonban sajnos öregek és betegek vagyunk […] Nem hallgattunk a különböző figyelmeztetésekre, mivel fiunk hívott minket, és az első lehetőséget kihasználva elutaztunk.”
A klíma leginkább Apor Irma számára volt elviselhetetlen. Apor József rajzolóként helyezkedett el, kora reggeltől késő estig állva dolgozott, sokat kellett utaznia munkahelye és otthona között. Ennek eredményeként állapota rosszabbodott.
Kéri, hogy esetüket tekintsék kivételnek. Magyarországra nem térhetnek vissza, mert a kommunista rendszer ellenségnek tekinti őket. Kéri, hogy Svájcba, második hazájukba utazhassanak vissza.
Archiv für Zeitgeschichte, IB-VSJF-Archiv A-236 Apor
Levél a VSJF elnökéhez, 1952.05.27.
Szeretnének fiuk közelében élni, de a munkatempót kora miatt egészségileg nehezen viseli. (A levél szélén a levél egyik olvasójának megjegyzése: „A fiának el kell tartania!”)
Archiv für Zeitgeschichte, IB-VSJF-Archiv A-236 Apor
A Szövetségi Igazságügyi és Rendőrségi Osztály válasza, 1952.05.31.
„Mivel Brazíliában állandó lakcímmel rendelkeznek, nem tudnak menekültként visszatérni Svájcba.” A visszautazáshoz szükséges vízumuk áprilisban lejárt, meghosszabbítani nem lehet. Egyetlen lehetőség, hogy brazil útlevelet, a svájci konzulátustól pedig jelzik beutazási szándékukat. Mivel Svájcban megélhetésük nem biztosított, ezt a kérelmet nem fogják elfogadni.
Remélik, hogy idővel hozzászoknak új hazájuk körülményeihez. Amikor később már nem tudják eltartani magukat, a fiuknak kell majd támogatni őket.
Archiv für Zeitgeschichte, IB-VSJF-Archiv A-236 Apor