Donáth-Gádor család
Donáth Blanka (Budapest, 1921 – Budapest, 2015)
Dr. Gádor László (Rákospalota, 1912 – Budapest, 1990)
Donáth Blanka az újpesti Wolfner-bőrgyárban főtisztviselőként dolgozó Donáth István és Darvas Rózsa házasságából született. 1939-ben Újpesten érettségizett, zsidó származása miatt csak apja összeköttetései révén tudta megkezdeni pszichológiai, filozófiai és esztétikai tanulmányait a budapesti tudományegyetemen.
1940-ben ment feleségül a szintén Újpesten élő Gádor Lászlóhoz, Gottlieb Jenő vasúti ellenőr és Singer Gizella fiához. Gádor László 1937-től a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott tervezőmérnökként.
A házaspár 1945 augusztusában hazatért Svájcból, pályájuk törés nélkül folytatódott. Gádor László továbbra is a Ganz alkalmazásában állt, 1949-ben pedig az MTA Villamosipari Kutatóintézetének lett tudományos munkatársa. Donáth Blanka 1946-ben szerezte meg diplomáját, hogy utána életét a nevelés és a pszichológia összefüggéseinek szentelje, előbb a Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadóban, majd pedig az Állami Gyermeklélektani Intézetben, illetve jogutódjában, az MTA Pszichológiai Intézetében dolgozott.
„Laci egyelőre bevonult a Ganz-gyárba, ahol a zsidó mérnökök viszonylag védetten, bentlakásos alapon dolgoztak.” (G. Donáth Blanka: „Fiadra hagyd örökül…” XX. századi memoár. Budapest, 2008. 75. p.)
A zsidóellenes rendelkezések nyomán Gádor László munkaszolgálatosként folytatta munkáját a Ganz-gyárban, ahol 1944 július végével szűnt volna meg viszonylag védett helyzete.
Donáth Blanka eközben hamis papírokkal cselédként vállalt állást Budán, először a XII. Varázs utcában, majd pedig a közeli pasaréti Volkmann utca 2. szám alatt, Czogler Gusztáv nyugalmazott csendőr vezérőrnagy családjánál volt gyereklány. A környék a „zsidó lakások” elvételének kiemelt helyszíne volt a német megszállás után.
1944. május 22–29. között lezajlott Újpesten a „zsidók” kijelölt házakba való összeköltöztetése, amit Budapesthez hasonlóan a „zsidó” lakások összeírása előzött meg. A kijelölt házak lakóit július 1–3. között szállították át a budakalászi téglagyárba, s onnan deportálták őket. A Donáth szülők azonban a téglagyárból mintegy húsz másik családdal együtt Budapestre, csillagos házba kerültek, így túlélték az üldöztetést. Donáth Blanka vidéken élő anyai nagyapja, valamint anyai nagybátyja és nagynénje viszont családostól koncentrációs táborokban haltak meg.
„A folyosón ott állt Laci. Gyorsan félrevonulunk, mi van? Akarsz-e jönni Palesztínába? – kérdezi szokott flegmájával. Azután elmondja, hogy éppen kimenőt kapott a gyárból, hogy elmenjen az élelmiszerjegyeiért, de nem odament, mert délelőtt Baruch felhívta telefonon, és kérte, keresse fel a megadott címen. Ez a cím a Bocskai úti zsidó templom volt, ahol nagy csoport ember várta, hogy a németekkel való megegyezés szerint egy életmentő akció Palesztínába vigye.” (G. Donáth Blanka: „Fiadra hagyd örökül…” XX. századi memoár. Budapest, 2008. 87. p.)
A kapcsolatot a Kasztner-csoporthoz két fiatal cionista menekült jelentette – az érsekújvári Robinson Vojtech (Baruch) és Diamant Emánuel –, akiket Donáth Blanka barátnőin, a Robitsek-lányokon keresztül ismertek meg és bújtattak két évig az újpesti Donáth-házban. Robinson Baruch rajtuk kívül Gádor László testvérét, Idát, valamint Donáth Blanka barátnőjét (későbbi feleségét), Bruck Ágnest szervezte be a menekülő csoportba.
A Kasztner-vonaton együtt utazó újpesti csoport 1944 decemberében érkezett Svájcba. Először Gádor Ida, Bruck Ágnes, Robinson Vojtech és Diamant Emánuel távozott innen Prágába, miután Csehszlovákia szervezetten hazaszállította saját állampolgárait, Bruck Ágnes és Robinson Vojtech később Palesztinában telepedett le. Gádor László és Donáth Blanka a caux-i menekülttábor után két hónapot még Genfben töltött, majd onnan utaztak haza Budapestre 1945 augusztus elején. 1944 előtti újpesti lakhelyükre nem tértek vissza, hanem I. kerületi, Attila úti lakosok lettek.
Galéria
Család és barátok
Svájcban, 1945