Freudiger család
Freudiger Károly, óbudai (Pest, 1873 – Montreux, 1947)
Horenstein Eugénia (Kijev, 1878 – Jeruzsálem, 1967)
A Freudiger család alapításától egészen 1944-ig vezető szerepet töltött be a fővárosi ortodox izraelita közösségben. Freudiger Mózes (1833–1911) a Budapesti Orthodox Izraelita Hitközség egyik alapítója és elnöke volt. Lindenbaum Lévi ágy-, ruha- és fehérnemű cégébe társult be, miután a tulajdonos lányával, Lindenbaum Saroltával házasságot kötött. A céget később gyárrá fejlesztette, és fiaival, Lipóttal és Ábrahámmal közösen vezette. A hitközség vezetését halála után Ábrahám vette át. A morvaországi eredetű óbudai család a Terézvárosban telepedett le.
Fia, Freudiger Károly a pozsonyi jesivában tanult, okleveles rabbi képesítést szerzett, később jogot is hallgatott Budapesten. 1898-ban az ortodox hitközség iskolájának tanfelügyelőjévé választotta, több ortodox egyesület vezetője, az 1930-as években a hitközség választmányának tagja volt. Az I. világháború idején az izraelita katonák rituális élelmezésére létrehívott intézmény elnökeként tevékenykedett. Számos (nem kizárólag felekezeti) jótékonysági akció kapcsán találkozunk a nevével.
1898-ban kötött házasságot a kijevi születésű, Bécsben élő Horenstein Eugéniával, öt gyermekük született.
A századelőn fivéreivel együtt kisebb pénzintézetek vezetőségében bírt pozícióval, saját kölcsönüzletet alapított, és első ingatlanait is ekkor vásárolta, illetve ekkor építtette svábhegyi nyaralóját. 1915-ben megalapította saját cégét, a Magyar Alföldi Tarhonya- és Tésztagyár Élelmezési Cikkek Kereskedelmi Vállalatot, amely 1923-ban jelentősen átalakult, és Freudiger Károly Magyar Szövő és Fonógyár Textilüzem Kereskedelmi Vállalat néven, a családi hagyományoknak megfelelően textilipari profillal működött tovább. 1934-ben fiának adta át az üzletet.
A fővárosi közélet ismert szereplője volt. 1906-ban kerületi választmányi taggá választották a Terézvárosban. 1912-ben a fővárosi törvényhatósági bizottság virilis póttagja, majd 1914–1918 között rendes tagja volt, a közgyűléseken rendszeresen részt vett és felszólalt. Szabadelvűként, egyben a bethleni konszolidáció támogatójaként 1925-ben a Ripka Ferenc-féle párt, 1930-ban az Egységes Községi Polgári Párt színeiben indult a fővárosi választásokon, 1930-ban a törvényhatósági bizottság póttagjává választották.
A kommün alatt túszként a Gyűjtőfogházba vitték. A két világháború között túsztársaival együtt mártírként számon tartott sikeres üzletember, háztulajdonos, az ortodox hitközség és a fővárosi közélet aktív szereplője 1944 júliusában feleségével együtt hagyta el Magyarországot. Egykori svábhegyi nyaralóját ekkor már a Gestapo tisztjei lakták.
Galéria
Családi képek
A háború előtt
A háború után