Kahan és a cionizmus
Kahan Nison a galíciai Lembergben (ma Lviv) született Salomon Kahan kereskedő és Sara Sprecher gyermekeként. Születése után a család nem sokkal a Besztercei-havasok vidékére költözött. Kahan a besztercei evangélikus gimnáziumban tanult. Ott alapította meg 1901-ben Magyarország első cionista egyesületét. Az Ivria Herzl Tivadar eszméit, azaz Palesztina, a szentföldi új haza felépítését és a zsidó népállam megteremtését tűzte ki célul. Kahan két évvel később Budapesten kezdte meg tanulmányait a jogi karon, s szervezte meg – többekkel – az első cionista diákszervezetet, a Makkabeát, amelyet további, tematikus cionista szervezetek megalakítása követett. Budapesten nehezen gyökerezett meg a cionizmus, és Trianon után „a pótolhatatlan veszteségek miatt a mozgalom vészes hanyatlásnak indult” – állapította meg Kahan, mivel az elcsatolt területeken maradtak a cionizmus hazai fellegvárának számító városok. 1927-ben, sokévi munka után elérte, hogy a belügyminiszter jóváhagyja a Magyar Cionista Szövetség alapszabályait. Minden alkalmat megragadott, hogy a cionizmus és palesztinai autonóm zsidó territórium eszméjének ügyét népszerűsítse. A mozgalom lelkes agitátoraként járta az országot, előadásokat, beszédeket tartott, az első években elsősorban a zsidók által sűrűn lakott északkeleti országrészben, később főleg Budapesten. A korabeli sajtó gyakran adott róla hírt, és írásai is megjelentek a témában. Többféle vezető tisztséget töltött be különféle szervezetekben, kapcsolatokat ápolt a külföldi cionista és más zsidó szervezetekkel, például a Jointtal. A Joint ösztönzésére alakult meg a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája (MIPI) 1938 decemberében, amelyhez csatlakozott 1939 elején a Magyar Cionista Szövetség is szintén a Joint kezdeményezésére.
Amikor nem volt a döntéshozók sorában, Kahan akkor is javaslataival tevékenyen vett részt a szervezet munkájában. Kahan a magyar cionizmus egyik vezetője volt a kezdetektől 1949-ben bekövetkezett haláláig.

Pályája, családja
Az egyetem befejezése után 1910-től ügyvédként dolgozott. Neve gyakran szerepelt az ingóárverések, később ingatlanügyletek híreiben. Több cégnél volt érdekelt, mint a cég képviselője, vagy vezető tisztviselője, Apósával, Munk Gábor üzletemberrel, például a Martinovics és fiai cégnél dolgozott együtt. Leghosszabb ideig a Székház Rt.-t, az IBUSZ Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt érdekeltségi körébe tartozó részvénytársaságot képviselte. 1914-ben vette feleségül Munk Gizellát, s költöztek az V. kerület Csáky (ma XIII. ker. Hegedűs Gyula) utca 15. számú házba. 1915-ben hadba vonult, s a háború végén arany érdemkereszt kitüntetéssel szerelt le.
Az egész család a fővárosi közélet aktív részese volt. A lapok írtak róluk, ha Nison vagy felesége előadást tartott, említették feleségét és lányát, Gizellát és Évát, ha bálokon vettek részt, hírt adtak Éva jegyességéről, majd esküvőjéről. Fia, Andor neve, aki az 1936-os berlini olimpiára készülő keret tagja volt, korosztályos úszóversenyeken elért eredményei kapcsán tűnt fel az újságokban.
Társadalmi szerepvállalásban sem volt hiány: Kahan Nison például az 1925-ben alakult munkácsi Zsidó Gimnázium tiszteletbeli kuratóriumi tagságát is elvállalta. Neve többször előfordul adományozóként is, például Horthy Miklósné nyomorenyhítő akcióján 1941-ben.
Dr. Kahan Nisonné Munk Gizella (1894–1982) a WIZO (Womens International Zionist Organization, Nők Nemzetközi Cionista Szervezete) magyarországi elnöke volt húsz éven át. Előadásokat tartott, például a Magyar Zsidó Szabadegyetemen. Előszavával jelent meg a „Palesztina nő szemmel” című könyv 1944-ben.

A második világháborúban
Az 1944. március 19-i német megszállás a magyarországi zsidó szervezetek működését is megváltoztatta. Két nappal később német parancsra megalakították a Magyarországi Zsidók Központi Tanácsát azzal a céllal, hogy a német parancsnokság és a hazai zsidóság kizárólag a tanácson keresztül érintkezzen, illetve a németek parancsait a tanácson keresztül hajtsák végre. A tanács számára a német hatóságok legfontosabb feladatként a deportálások zökkenőmentes biztosítását és az esetleges ellenállás megelőzését, leszerelését szánták. A Zsidó Tanács küldte ki, illetve írta meg az egyetlen engedélyezett zsidó lapban, a „Magyarországi Zsidók Lapjában" a híreket, amelyek a zsidóság megnyugtatását célozták. A központi tanács elnöke a pesti hitközség elnöke Stern Samu volt, tagjai: a pesti neológ hitközség részéről dr. Pető Ernő, dr. Boda Ernő és dr. Wilhelm Károly, az ortodox hitközség részéről Kahán-Frankl Samu és Freudiger Fülöp, a budai hitközség elnöke dr. Csobádi Samu, valamint a cionisták képviseletében dr. Kahan Nison. Ekkor már sötéten látta a magyar zsidóság jövőjét: „Sorsunk nemcsak az anyagi romlás, még csak nem is testi és lelki kínok láncolata, emberi méltóságunk utolsó morzsáinak elvesztése, hanem a biztos fizikai megsemmisülés". Már áprilisban személycserék történtek a vezetőségben: Kahan Nison kimaradt. A Tanácsot május 6-án egy Endre László által kinevezett intézőbizottság váltotta fel. 1941 augusztusában a Magyarországi Cionista Szövetség elöljárójaként Kahan eredményes fellépése a belügyminiszternél hozzájárult a további deportálások leállításához.

A háború után
A Kahan–Munk–Speter család 14 tagja hagyta el a Kasztner-vonattal Magyarországot. Az első csoporttal augusztusban értek Svájcba. Kahan svájci tartózkodása alatt is folytatta a munkát nemcsak családja, hanem a közösség érdekében is. Gondoskodni próbált arról, hogy a menekült magyar közösségben a rászoruló betegek és gyermekek megfelelő ellátásan részesüljenek.
Dr. Kahan Nison feleségével, lányával és annak családjával 1945. augusztus 20-án indult Svájcból Palesztinába. Fiuk, Andor már korábban kitelepült Haifába, ahol később Kahan Nison ügyvédként dolgozott a Zsidó Nemzeti Alap jogi osztályán. 1949 áprilisában, választott hazájában hunyt el. Haláláról a magyar lapok is hírt adtak. Dr. Kahan Nison hagyatékát a Central Zionist Archives őrzi Jeruzsálemben.

„Kahan Nison neve megérdemli, hogy a zsidó nép épületének egy kövét díszítse.”
(Beregi Ármin, a Magyar Cionista Szövetség elnöke)

Galéria
Családi képek

Dr. Kahan Nison

Munk Gizella fiával, Andorral
és lányával, Évával

Trencsén,
1931

Kahan Éva házassága, 1935

A Kahan-Munk család, 1940

Iratok

Kahan Nison születési
anyakönyvi kivonata

A Besztercei Evangélikus Gimnázium
bizonyítványa Kahan Nison részére,
1903

Dr. Kahan Nison ügyvédi oklevele, 1910

Kahan Nison és Munk Gizella
házassági szerződése, 1914

Tábori levelezőlap, 1917

A Zsidó Tanács által
kiadott igazolvány, 1940

Kahan Nison beszámolója a Zsidó Tanács
működéséről, 1945

Iratok az emigrációból

A VSJF kérdőíve

Svájc, 1945

Levél Jacob Zuckerhez, 1946