Szondi család
Szondi Lipót (Nyitra, 1893 – Küsnacht, Svájc, 1986)
Szondi Lipótné Radványi Lili (Budapest, 1902 – Küsnacht, Svájc, 1986)
Szondi Lipót nyitrai sokgyermekes cipészmester gyermeke . Nagyobb testvérei Budapesten kezdtek üzleti vállalkozásokba, 1898-ban a család többi tagját is felköltöztették, és vállalták öccsük taníttatását. 1911-ben érettségizett, és nevét is ebben az évben magyarosította Sonnenscheinról Szondira. Az orvosi pályát választotta, bel- és ideggyógyászi képesítést szerzett, tanulmányait megszakítva az I. világháborúban szanitécként, majd csapatorvosként szolgált.
1926-ban vette feleségül Radványi Lilit, egy győri származású biztosítótársasági hivatalnok leányát. Két gyermekük született, Vera, aki orvos lett, és Péter, később irodalomtörténész Berlinben.
Szondi az Apponyi Poliklinikán dolgozott orvosként, majd 1927-től a Ranschburg Pál által alapított M. Kir. Állami Kórtani és Gyógypedagógiai Laboratórium vezetőjévé nevezték ki, egyúttal a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára lett. Megélhetését endokrinológiai magánrendelése biztosította azután is, hogy 1941-ben a zsidótörvények következtében elbocsátották mindkét állásából.
A Mosonyi utcai laboratóriumban formálódott ki sorsanalitikus szemlélete, és született meg az ösztöndiagnosztikai teszt, amely Szondi-teszt néven vált ismertté. A sors Szondi terminológiájában választásaink összessége, ami részben determinált, hiszen a családi ősök, a genetikai örökség határozza meg. Az ember azonban új, személyes, szabadon választott sorsot is kialakíthat, hiszen a kényszerűség mellett a szabad választás lehetősége is adott. A sorsanalitikus terápia feladata az ősi örökség feltárása, amelynek megismerésével az egyén eldöntheti, hogy milyen módon kívánja megélni ezt az örökséget. Zürichi kutatásainak középpontjában a sorsválasztás kérdései álltak, illetve talán az 1944-ben átéltek hatására a sorsanalízis terápiás alkalmazása is előtérbe került.
Prominens zsidó értelmiségiként kapott lehetőséget a menekülésre, a család a Kasztner-csoporttal Bergen-Belsenbe, majd 1944 decemberében Svájcba került. Itt Szondi neve nem volt ismeretlen, járt már Svájcban nemzetközi konferencia előadójaként, 1944-ben pedig Schicksalsanalyse címen Bázelban jelentette meg sorsanalitikus elméletének első nagy összefoglalását. A caux-i internálótáborból Oscar Forel svájci pszichológus hívta munkatársként a pragnins-i ideggyógyintézetbe, itt dolgozta ki a sorsanalízis pszichoterápiás módszerét. 1946-ban Zürichbe költözött, magánrendelése mellett hozzáfogott a sorsanalízis intézményeinek kialakításához, ennek betetőzését a ma is működő Szondi-intézet megalapítása jelentette (1969).
„Nem leptek meg a hírek, amelyeket Szondi hazatért fogolytársaitól hallottam, a gyűjtőtáborban tanúsított nemes magatartásáról, példás lélekjelenlétéről. Ő volt a táborban az egyetlen orvos, aki minden pillanatban, minden körülmény között, esküjéhez híven, minden szenvedőnek orvosa, minden szenvedtetőnek pedig, tudományos megszállottságához híven, tárgyilagos megfigyelője maradt. Szóval, egyhuzamban ügyeleten volt.
Igen, látott egypár dolgot. A legmegrázóbb az volt, amikor egy apa éjszaka ellopta saját kisgyermeke kenyéradagját.” (Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1946–1960, 1946. november vége)
Galéria
A háború előtt
Svájc